A kb. 1200 méteres szakaszon, a Margit híd környezetében kiszélesített budai alsó rakpart falának építése még nem zárult le, munkaközi fázisban van. A partfal az érvényes, jogerős vízjogi létesítési engedély szerint épült és épül jelenleg is. A kivitelezés menetét rendszeresen, több alkalommal is megtekintette és folyamatosan nyomon követi az engedélyező hatóság (a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség) és az örökségvédelmi szempontból illetékes szakhatóság, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Bár a panaszokkal élő Budapest Világörökségéért Alapítvány nem szakhatóság, a beruházó nyitottan fogadta az alapítvány észrevételeit, hiszen a világörökségi szempontoknak megfelelő, eredeti állapotával azonosan kinéző partfal kialakítása mindenki közös érdeke. Az alapítvány javaslatait a beruházás szakemberei megvizsgálták, és azokat, amelyek szakmai szempontból megállták a helyüket, a beruházó figyelembe veszi a kivitelezés során.

A minél szakszerűbb kivitelezés érdekében a beruházó felkérte a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyik vezető szakértőjét, illetve a Budapest Világörökségéért Alapítvány által ajánlott műemlékvédelmi szakértőt és kőrestaurátort arra, hogy véleményezzék a partfal burkolatának építése során észlelt problémákat. Segítségükkel egy hibalista készült, amely alapján a kivitelező 2010 tavaszán, a projekt lezárásának nyári határideje előtt elvégzi a szükséges javításokat.

Az észlelt hibák között egyetlen olyan sincs, ami miatt le kellene bontani a megépített új partfal szerkezetét. Az a kijelentés, miszerint „lehet, hogy újjá kell építeni a budai rakpartfalat” a szakértelem hiányára utal, hiszen csak a kőburkolat korrekciójára lehet szükség, a súlytámfalat biztosan nem kell megbontani.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a beruházó csak olyan műszaki és esztétikai minőségben veszi majd át a kivitelezőtől az elkészült partfalat, amely minden szempontból megfelel az unió követelményeinek, a magyar jogszabályi és hatósági előírásoknak, a vállalkozói szerződésben foglaltaknak, a szakhatóságok, szakértők és civil szervezetek elvárásainak.

A jelenlegi munkafázisban nem lehet tehát alappal kijelenteni, hogy az uniós támogatás veszélybe került volna. A beruházó rendszeresen tartja a kapcsolatot az Európai Unió illetékes szervezeteivel, a partfalépítés részleteiről is tájékoztatta az unió kapcsolattartó munkatársait.

A Csepel-sziget északi részén épített tisztítómű biztosítani fogja, hogy a folyóba visszajutó, biológiailag tisztított víz aránya a jelenlegi 51%-os értékkel szemben 95%-ra emelkedhessen, hiszen a Budapesten egy nap alatt keletkező 600 ezer köbméter szennyvízből napi 350 ezer köbméternyit lesz képes kezelni. Az alkalmazandó technológiai megoldás lehetővé teszi, hogy a telep teljes környezete zöldövezet maradhasson, úgy, hogy a lehető legkisebb területet foglalja el a rendelkezésre álló területből. Az üzem zárt rendszerű, berendezései megfelelnek a legszigorúbb zaj- és szag-emissziós normák előírásainak.

A központi szennyvíztisztító telep létrehozásán túl a projekthez tartozik a budai Duna-parti főgyűjtőcsatorna megépítése, három átemelő telep (a ferencvárosi, az albertfalvai, valamint a kelenföldi szivattyútelep) kapacitásnövelő beruházása, a szennyvizet a tisztítótelepre vezető, a Duna medre alatt futó csővezetékek megépítése, a telepet védő árvízvédelmi gát, valamint egy bekötőút kivitelezése is. A beruházás keretében gondoskodnak a tisztítás végtermékeként keletkező szennyvíziszap megfelelő kezeléséről, hasznosításáról is.

A teljes beruházás Európai Unió által elismert költsége mintegy 428,7 millió euró, amelynek 65%-át az Európai Unió finanszírozza a Kohéziós Alapból, 20%-át a magyar állam, 15%-át pedig a főváros állja.